~

A védekezés pajzsa

Testet kapunk /választunk születésünkkor. Némileg formálható esztétikai beavatkozásokkal, hízással-fogyással. De az csak Forma. Testet vagyis Formát öltünk. Mintegy jelmezt. Ami cserélgethető életszakaszonként, évszakonként. Megtörünk és kivirágzunk.

Az Igaz Utunkhoz a fejlődésünkhöz társakat kapunk. Lélek-Társakat. Tanítókat és Gyógyítókat.

Az Áramlásnak folyamatosnak kell lennie: befogadás, elengedés…. befogadás-elengedés. Mint a lélegzetnek. Léle(k)zetnek.

Életünk (Utunk) során sérüléseket is kapunk, akár már magzati, csecsemő vagy kisgyermek korban. Így szépen lassan kialakul egy pajzs és egy álarc. Ebben járunk-kelünk és működtetjük a szerepköreinket.

Ezek a pajzsok azonban áteresztik a Lélekhez az igazi Lélek-Társak jeleit. Felismerjük egymást. Pontosan érzékelhető a vonzás. És persze olykor a taszítás is, ami szintén feladatot jelent, de ő -a Taszító-  biztos, hogy a Tanítónk lesz, nem a Gyógyítónk.

“Lehet, hogy az agy gondolkodik, de a szív tudja az igazat” (Dr. Joe Dispenza)

Hogyan is lehet keresni vagy megtalálni őket? Görcsösen, akarva: sehogyan. Görcsösen kapaszkodva: sehogyan. Helyhez, élethelyzethez, emberekhez görcsösen kapaszkodva megállítjuk az áramlást.

Ha áramlásban vagyunk, akkor van lehetőség rá. Elengedni, újba lépni. Elengedni, továbblépni. Mint egy vándor, köszöntve az úti társakat, majd elköszönve tőlük. Folyamatosan áramlanak hozzánk a Tanítók és Gyógyítók, a nagy Rendező Elv és a Lélektervünk szerint. 

A Lelkünk hív, de a félelem (az ego eszköze) visszatart. Bizonytalankodunk, nem lépünk, de azért várjuk, hogy megérkezzenek hozzánk… Mindenkinek mozgásban kellene lennie ahhoz, hogy ezek a találkozások generálódjanak. Testileg-lelkileg mozgásban, formálódásban.

Ha “becövekelünk”, nem engedünk el, nem fogadunk be újra (elsősorban a sérüléstől való félelem és a jövőbe vetett HIT hiánya miatt) akkor ez a folyamat bizony késleltetve van, vagy el is marad. Olykor évtizedek “mennek a levesbe”, vagy akár egész inkarnáció.  Pedig a Teremtő mindig velünk van, vezet, óv minket, (Társakat, Úti társakat, Segítőket rendel mellénk, szakaszokra) amit az egóból hozott választások persze akadályoznak… A befogadás és az elengedés áramoltatásának hiánya, a pajzshoz és az álarcainkhoz való görcsös ragaszkodással egyetemben.

A Teremtés, a Teremtő Erő az áramlásban, cselekvésben van. Befogadás-elengedés-cselekvés-befogadás-elengedés, mint egy folyamatos hullámzás… vagyis áramlás. 

Ezt már tudom. Mert megtapasztaltam. Hála érte és az Utamért.

Szeretettel:

Szabó Gyöngyi  valtozhass.com

 2022.04.23.

Időpont egyeztetés konzultációra: gyongyibejelentkez@gmail.com

A mai írásomat az egyik kedvenc könyvem inspirálta.  Ima-meditáció után megkértem, hogy nyíljon meg nekem ott, ahol a mai napra üzenet van nekem ÉS! írhatok róla nyilvános posztot nektek. Aztán…megindultak a fenti gondolatok. 

“Emlékszem az Egységre. Mária Magdaléna története. 

A védekezés pajzsa, 109.o. részlet:

“Mert mi más számít, mint a lélek?

Sok módja van annak, hogy fényt hozzunk férfinak és nőnek, és ismertem mindegyiket. Elkötelezett voltam abban, hogy segítsek, hogy felismerjék a fényt, mert semmi más nem számított, mint hogy ők erre emlékezzenek.

Láttam, hogy amikor nem emlékeznek erre, akkor öldöklés van és lopás és erőszak és ítélkezés. Ó, az ítélkezés! A világ illúziója az ítélkezés, a dualitás, az ellentmondásosság és az úgy vágott engem, mint egy kés, újra és újra.

Ezért létrehoztam egy pajzsot, ami láthatatlan volt a szem számára, azért, hogy megvédjem magam az ítélkezéssel szemben. először tudattalanul tettem ezt, aztán ez megerősödött, ahogy egyre több és több napot töltöttem az illúzió világában.”

http://magdalenautja.hu/konyv/