Kapcsolatok és női szerepek. Jól alakítjuk őket?

Nagyon sok családba kaptam betekintést. Úgy igazán. Nem azt, amit a külvilágnak, a közösségi médiának mutatnak, hanem a tényleges történéseket, érzéseket engedték meglátni. Egy-egy felnőtt konzultáció során nem csak a jelenlegi családjába tudok bepillantani a Kliensnek, hanem a gyermekkori családjába is. Jelenlegi írásomat, az alábbi könyvrészlet inspirálta. Azt gondolom, hogy ezeket külön tanítani kellene a gyerekeknek/felnőtteknek. A szeretetnyelvet, a női-férfi “viselkedés-kódexet”, a kommunikáció különböző formáit. Kérdések a részlet után.

“A lányok gyakran nőnek fel úgy, hogy csak néhány mozzanatot látnak az apjuk életéből: eszik, sokáig dolgozik, ő vezeti az autót hulla fáradtan is, pénzt és ajándékokat hoz, és este mindig fáradt, miközben néha kiabál, és dühében csapkodja az ajtót.

Azt általában sosem látják, hogy az édesanyjuk megmasszírozná az apa vállát, homlokát vacsora előtt. Azt sem látják, hogy TV nézés közben az anya illóolajos lábmasszázzsal töltené föl férje energiáit. Az sem szokás, hogy a szombati ebéd desszertje mellé a feleség két jegyet szervírozna a vasárnapi tenisz-meccsre, s közben a gyerekek előtt azt mondaná:

„Azért kapod, mert szeretlek!”.

A szokásos karácsonyi ötlettelenséget, amivel a férjeknek általában be kell érniük, most nem is részletezem, mert az már olyan látványos elhanyagolás, amely túlontúl hétköznapi.

De van még egy fontos oka annak, hogy mi nők gyakran nem tudjuk, hogyan lehetne jól szeretni egy férfit.

Ez pedig a férfiaknak az a természete, hogy hajlamosabbak azt mutatni, nincsen szükségük figyelmességekre, odafigyelésre, gyengédségre. Tudod Juliette, „a kemény, szívós férfitermészet, amely mindennel egyedül is megbirkózik”.

Úgy TŰNIK nincs szükségük szeretetre, pedig csak félnek tőle, és nem merik elfogadni. S ha ez így van, akkor idővel kiszáradnak, mint a fák. Szálkásak, tüskések, fáradtak, majd fásultak lesznek, és akkor a helyzet már visszafordíthatatlan. A férfiak egy része hajlamos arra, hogy érzelmileg sivár, alapvetően magányos életet éljen. Néha ez szánalmassá válik, amely egészen különös boldogtalanságba taszíthatja a férfit, akit egykor szerettünk.

Tartozom Neked egy vallomással. Indonéziában az édesanyám a következőt mondta, amikor észrevette, hogy a fiúk udvarolni kezdtek nekem:

„Kicsi lányom, jegyezd meg jól, amit most mondok Neked.

Figyeld meg jól a fiúkat és később a férfiakat.

Ha boldog akarsz lenni, csak olyan férfit válassz, aki nem húzza el a fejét, ha mások előtt hosszan megcsókolod, és a strandon is megengedi, hogy megmasszírozd a lábát.

Mert a boldogságodhoz szükséged lesz arra, hogy a férjed hagyja, hogy szeresd – és úgy, ahogyan Te tudsz szeretni.”

Máskor azt mondta: „Tartsd távol magad azoktól a férfiaktól, akikkel nem tudsz bármiről beszélgetni. Mert a házasság egy olyan oázis, amelyet a beszélgetés patakja éltet. Te bírni fogod a szárazságot, de egyedül maradsz, ha a férfi kiszárad.”

Még ma is hallom a hangját, és hálás vagyok Neki ezekért a szavakért. Sosem felejtettem el őket.

Ő nem engedte meg nekünk, hogy összekeverjük a vonzalmat a szeretettel. Egyszer készített nekem egy bőr könyvjelzőt, amire ez volt írva: „Olyan férfit szeress, akihez VONZÓDSZ, ÉS akivel ÖSSZEILLESZ.”

Aláhúzta nekem a három szót, nehogy elfelejtsem, hogy ezek különböző dolgok.

Emlékszem, hogyan szerette Ő az apámat, és apám hogyan tette minden nap boldoggá őt. Azt hiszem mindketten érzékeny és figyelmes emberek voltak, akik sosem szűntek meg egymást tisztelni. Szinte szertartás volt, ahogyan mindent megbeszélgettek a konyhaasztalnál, mi pedig mindig kértük Őket, hogy „Ne beszélgessetek már annyit!”, merthogy ilyenkor nem mi gyerekek voltunk a fontosak.

Akkor még nem értettük, hogyan képesek ennyit beszélni…valójában féltékenyek voltunk, de úgy tűnt, hogy egyikük sem dönt ilyenkor a mi javunkra. Ezek a hosszú esti beszélgetések „szent idők” voltak, amelybe nekünk gyerekeknek sem belátásunk, sem beleszólásunk nem volt.

Szerencsére, ahogy véget ért, és kijöttek a konyhából, újra mi lettünk számukra a legfontosabbak, amit mi azonnal ki is használtunk. Ma úgy gondolom, hogy anyám arra mutatott nekünk példát, hogyan lehet egy nő teljes értékű anya és feleség.

Soha nem játszotta ki e két szerepet egymás ellen.

Mindegyiknek megvolt a maga ideje, amikor a figyelmét nem kellett megosztania.

Egyszer azt is mondta: „Az ember törődik a férjével, mert az ember törődik azzal, akit szeret. És soha ne felejtsd, hogy egy nő élete során a gyermekek kirepülnek, de a férjed az, aki akkor is a társad marad.”

Paeli Suutari: A Suutari-levelek; Titkos levelek a párválasztásról és a szerelemről (részlet)

Tudja-e, a Kedves Olvasó, hogy a mintáinknak, hitrendszereinknek hol vannak a gyökerei? Tisztában van-e a múlt, gyermekkor (sőt! magzatkor) jelentőségével? Gondolt-e már rá, hogy az önismereti útnak ennek feltárása is a része?

A jelenkori viselkedésünket, életünket, kapcsolatainkat nagyban befolyásolja a hozott és a másolt minta. Természetesen tanulható, változtatható, de ahhoz fel kell ismerni, még inkább: meg kell látni, ha valami nem működik az életünkben. A szembesülést követően az őszinte változtatási szándék a legfontosabb, aztán pedig, hogy tegyünk is érte.

Az egyik legfontosabb: a megOLDÁS saját MAGunkban van. Nem a társunkra, a szülőnkre (stb) kell mutogatni. El kell vállalni a ránk eső részt, ennek a résznek a felelősségét. Fontos, hogy ne csapjon át önbüntetésbe, mártírkodásba.

Nem a másik embert (embereket) kell megváltoztatni, hogy a mi életünk legyen komfortosabb. Csakis saját MAGunkhoz van kulcsunk és jogunk, hogy nyitogassuk magunkat. Így fog változni az emberi kapcsolataink minősége, de legfőképp önmagunkkal való kapcsolatunk. Lesznek lemorzsolódók, lesznek jelentősen javuló vagy megszakadó kapcsolataink. A kérdés, hogy látjuk-e már, hogy változni és változtatni kellene MAGunkon, az életünkön?

Ezen az önismereti úton segítség lehet: könyv, előadás, meditáció, oldások, néhány alkalommal Segítő konzultáció, energetikai kezelés. Transzformatív út. Nem könnyű és nem rövid. Gyakorlatilag, ha elkezdjük, folyamatos. A változások is folyamatosak, amiket generál. Ez a legszebb és legjobb benne. Mindig tarthatjuk a kérdést: “hogyan lehet ez ennél is jobb?”

Szeretettel:

Szabó Gyöngyi valtozhass.com

2022.06.16.

Időpont: gyongyibejelentkez@gmail.com

Bővebb információ: ide kattintva

És ide kattintva

Forrás/kép: Internet / Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: