Egy férfi és a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat,
mikor ráébred, hogy Ő már halott…
Emlékezett arra, amikor haldoklott ……és akkor hirtelen az is
beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is, már évek óta nem volt az élők sorában.
Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin
sétálgatnak. Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt. Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben. Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna. Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.
Mikor még közelebb értek az emberhez, a férfi megkérdezte:
– Elnézést, – megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?
– Ez a Mennyország, uram! – válaszolt az ember.
– Remek!
Kérhetnénk egy kis vizet? – kérdezte a férfi.
– Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek – invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.
– Bejöhet a barátom is? – kérdezte a kutyusára mutatva.
– Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.
Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.
Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be. Kerítés sem volt.
Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott.
– Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet? – kérdezte a férfi.
– Persze, ott egy kút, – jöjjenek be! Érkezett a válasz.
– A barátom is bejöhet? – kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.
– Természetesen! Van egy tálka a kút mellett – bólintott az idegen.
Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé. Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.
– Mi ez a hely? – kérdezte az utazó.
-Ez a Mennyország – válaszolt a férfi.
– Ez furcsa! Egy fickó lentebb ugyanezt mondta!
– Úgy érti az arany út a márvány kapukkal?… Neeem!!!! …. Az a pokol!
– Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?
– Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák a legjobb barátjukat.
Ha néha azon gondolkodunk, miért kapunk vicces e-maileket a barátainktól, sokszor egy sor írása nélkül. Talán így már érthető lesz.

Mikor sok dolgod van, de kapcsolatban akarsz maradni, mit tehetsz? Továbbíthatsz egy viccet.
Abban is segít, hogy tudasd valakivel, eszedbe jutott, kapcsolódsz vele, fontos Neked. 
Tehát amikor legközelebb kapsz egy poént e-mailen, ne arra gondolj, hogy megint kaptál valami hülyeséget, hanem arra, hogy valaki gondolt Rád aznap, és hogy a barátod a számítógép másik oldalán küldeni akart Neked egy mosolyt.

Amúgy meg: bármikor szívesen látlak a vizes tálkámnál!

(Forrás: internet)
************

Ez a kis tanmese indította el bennem a gondolatsort, hogy bizony sokszor feledkezünk meg olyanokról, akik velünk voltak könnyebb-nehezebb élethelyzetünkben, ha mi jelenleg jól / jobban járhatunk vagy jobb életperiódusban vagyunk. Most biztosan akad, akinek eszébe jut egy-egy barát, rokon, kolléga, akiket méltatlanul mellőzött, amikor neki volt nehezebb életszakasza vagy egész egyszerűen csak hagyta kihűlni a kapcsolatot.
Az a tapasztalatom, hogy rendkívül sokan vágynak figyelemre, szeretetre, segítségre, összetartásra. Mégis mindenki hiányállapotban él ezzel kapcsolatban. Elmagányosodott embereket, kiürült családi kötelékeket látok lépten-nyomon. Lehet keresgélni, hogy mi ennek az oka. Csakhogy felesleges, ha nem teszünk érte/ellene, amikor megtaláltuk az okot. A másik lehetőség, hogy nem is keressük az okot, hanem vesszük a fáradságot és elmegyünk, átmegyünk személyesen egy beszélgetésre, társasjátékozásra. Meghallgatjuk a testvérünket, gyermekünket, szüleinket és aztán megosztjuk velük a saját gondolatainkat, érzéseinket. Nem kell ehhez nagy szervezés, sem beruházás. Csak kedvesség, elszántság, figyelmesség. Utóbbiak ismeretlenekkel is gyakorolhatók. Valahol el kell kezdeni “gyógyítani” a társadalmat. Márpedig az a szíven, az érzéseken keresztül lehet. 
Van még ötleted a fentieken kívül hogyan lehetne tenni EGY-MÁS-ért? Ki jutott PONT MOST eszedbe, akiről rég hallottál, akire rég szenteltél időt, rég beszélgettél el vele?

Szabó Gyöngyi valtozhass.com

gyongyibejelentkez@gmail.com

Kép: internet/ pixabay