Vannak élethelyzetek, amikor úgy érezzük, hogy összeroppanunk. Összetörünk, megsemmisülünk… Tudnunk kell, hogy szabad összetörni, szabad padlóra kerülni, de mindvégig tudnunk kell azt is, hogy “fel fogok állni”… Talán már nem ugyanaz az ember leszek, de felállok és megyek tovább.

A reziliencia a pszichológiában  azt a tulajdonságot, leginkább  képességet jelöli, hogy az ember milyen gyorsan  tudja visszanyerni eredeti, jó állapotát testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után. 
Reziliencia =  R-faktor (belső erő),  az a képesség, hogy optimálisan birkózzunk meg a krízishelyzetekkel, a sorscsapásokkal és a traumatikus élményekkel. A reziliencia szó a latin resilire, vagyis visszaugrani, visszapattanni igéből származik, míg az angol resilience szó jelentése rugalmasság, mozgékonyság. 
Ha a jelzőt emberre alkalmazzuk, akkor reziliens az a személy, aki súlyos betegségekkel, sorscsapásokkal és életkrízisekkel szembenézve is mindig újra feláll, bátran fogadja az életet, és rövid időn belül újabb perspektívákat dolgoz ki.  

A rezilienciára való képesség növelhető:

Fejlesszük az optimizmust

Az optimizmus tudatosan elsajátítható. Akarni kell. Ahol akarat van ott van út is.

Tanuljuk meg az elfogadást

Mit tehetek jelen helyzetemben? Megváltoztathatom? Igen/nem. Igen: mit és hogyan. Nem: elfogadom.

Találjuk meg a megoldást

Néha félmegoldás is megoldás, és olykor apró lépésekben rejlik a megoldás. Csak el kell indulni.

Nyafogás helyett cselekvés

Ha cselekszünk, valósan teszünk, mozgásban vagyunk kevésbé hagyjuk el magunkat. Aktívan részt veszünk az életünkben, tehát sokkal inkább úgy érezzük, hogy résztvevői vagyunk, sőt! irányítói nem pedig elszenvedői. Ez erőt ad.

Vállaljuk a felelősséget

Azért is, ha kihagyunk egy cselekvésre ösztönző helyzetet. Döntésünkért, szavainkért, érzéseinkért… Sokkal könnyebb, ha nem áldozatként, hanem felelős résztvevőként éljük az életünket.

Építsünk hálózatot

Tartsunk kapcsolatot, építsünk kapcsolatot sorstársakkal. Az emberekkel való kapcsolattartás nagyban hozzájárul az R-faktorunk növeléséhez. Még a nagyon optimista és jó R-faktorral rendelkező embernek is lehet mélypontja, ilyenkor jól jöhetnek az emberi kapcsolatok, jól jön, ha van kinek megfogni a kezét.

Tervezzük meg a jövőt

Mindenkinek van erőssége. Mindenki valamilyen életfeladattal, tehetséggel, adottsággal született. Használjuk, tervezzük vele! Sokan akkor találnak rá a saját útjukra, erősségükre, adottságukra amikor már (majdnem) elveszítik a talajt a lábuk alól.   

Erősítsük önmagunkat. Hittel, optimizmussal, önismerettel, önmunkával.

Azt szoktam mondani, hogy ha valaki egy csodaszép kis porcelán, légies balerina (nipp) az szépszép, ámde rideg és ha elejtik ezer felé törik. Ezzel szembe, ha egy szép kis göndör hajú, seprűs szempillájú játék baba (amik jobbára gumikból készülnek) elejthető hisz nem törik, sőt! lehet, hogy picit még vissza is pattan. (próbáljátok ki..)  
Válaszd a játék baba-létet! Válaszd a rezilienciát. Válaszd a jövőt. Mindig van választás.

Szabó Gyöngyi