Tapasztalások szükségessége

A Lélekhívásunk visz (vinne)minket arra az útra, ami a legnagyobb fejlődést és jót hozza (hozná) az életünkbe.

Persze, nem hallgatunk rá, nagyon sokszor.

Ami érthető, mert a félelem a bizonytalanságtól, változástól (ego működése) megállít minket. Ha nincs elég hitünk.

Ha tudjuk, hisszük, (tapasztaljuk), hogy “EZ csupán egy út, egy életszakasz, ha fájdalmas is, jobb azon túlesni és lássuk, mi van azon túl” és nem állunk meg, sokkal több tapasztalattal tudunk lépni a következő életszakaszba.

Ez lehet egy munkahelyváltás és a vele járó búcsú vagy kínos bejelentés, esetleg bizonytalanság. Ez a tapasztalás lehet egy (el)válás, egy gyászidőszak, egy ingatlantól, netán várostól/országtól való búcsú.

A teljes érzelmi arzenálon végig kell menni. Tisztítani a felmerülő blokkokat, fájdalmas emlékeket, amik visszanyúlhatnak  korábbi tapasztalásokhoz. Felhozhatnak eltemetett fájdalmakat gyerekkorból, korábbi kapcsolatból, amiket AKKOR csak a szőnyeg alá sepertünk.

Érdekes, hogy miket találhatunk még a múltunkban, ami a jelen események fényében triggerpontként működhetnek, mint egy nyomógomb. A fájdalmas, feloldatlan blokkok akadályozhatják a továbblépést, a teljes tisztulást és lezárást.

A szőnyeg alá seprés, az elfojtás, a “szánkat összeszorítva, megyünk tovább” újabb és újabb hasonló eseményt hozhat az életünkbe. Mindaddig míg a tapasztalás nem hoz tudatosodást, míg nem értjük meg, hogy “mit tanított nekem?”, “mi az én felelősségem ebből a kialakult helyzetből?”

A saját életünkért való felelősségvállalás: az áldozatszerep elhagyása, a másikra való mutogatás mellőzése szintlépéseket eredményez.

Így lesz jobb kapcsolódásunk -elsősorban- önmagunkkal, aztán a körülöttünk lévő emberekkel. Így fognak javulni az emberi kapcsolataink, a munkahelyeink, a lehetőségeink.

Azonban ehhez fel kell tárni az életeseményeket akár önmagunkat vezetve, akár segítséget kérve. A megértés, az életünk áttekintése és átértékelése (beleértve a tetteinket és azok következményeit) oldódást hoz. Az oldódás pedig egy minőségibb életet.

Nagyon fontos: minden értünk van! Minden életesemény, történés a fejlődésünket szolgálja és részünk volt a megtörténésében. Ha más nem, az, hogy saját magunknak terveztük be tapasztalásnak, de legtöbbször cselekvően is hozzájárultunk bármely életeseményünk létrejöttéhez, jelen életünkben. 

Véletlenek nincsenek.

Ha ezeket megértjük, elfogadjuk, indulhatunk a tudatossági szinteken feljebb és feljebb…

Szabó Gyöngyi valtozhass.com

gyongyibejelentkez@gmail.com

2022.04.23.

Hitvallásom:

“Én küzdeni fogok az álmaimért amiket többé már nem vehetnek el tőlem…
Nem fogok félni. Ha elesek felkelek, felteszek néhány sebtapaszt, talán sírok is kicsit, de megyek tovább az úton amit választottam.
Ha nehéz, ha könnyű, ha rögös, ha parazsakkal van tele és én mezítláb vagyok… én eltántoríthatatlanul megyek tovább…

Ha elérek a célomhoz pezsgőt bontok, ünnepelek és visszanézek hogy lássam meddig jutottam el, mennyit mentem és az mennyire volt nehéz.

Büszke leszek, hogy idáig eljutottam és ennyi mindent tettem le az asztalra! Megköszönöm azoknak az embereknek, akik segítettek idáig eljutnom…és persze új utat keresek és megint elindulok, de ezúttal több tapasztalattal és útravalóval a batyumban”

(Forrás: internet, szerző ismeretlen)

Kép:pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: