Legtöbben szeretjük az érintést, ezen belül is az ölelést.
Megölelünk valakit, ha vigaszt akarunk nyújtani, örömünkben, biztatásul,  vagy akár elismerésünk jeléül. (pl. versenyzők egymás között)

Az ölelés hatására azonnal kellemes érzés árad szét a testünkben. Egy szívből jövő ölelés (ami min. 20mp-ig tart) gyógyító hatással bír, testre és lélekre egyaránt, ugyanis oxitocint termel, amit szeretet hormonnak is nevezünk. Az ölelés ösztönzi az agyat a dopamin hormon termelésére is, ami pedig felelős a “jól-érzem-magam” érzésért és a motivációért is.
Az ölelés endorfint és szerotonint is segít felszabadítani, ami csökkenti a fájdalmat és szomorúságot.
Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz – állította Virginia Satir amerikai pszichoterapeuta, akinek elmélete a mai napig kulcsfontosságú, ha arról értekezünk, miért olyan boldogtalanok (vagy épp boldogok) manapság az emberek.

A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést, ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember.

Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a félelemérzete csökken. Az ölelés oldja a stresszt.

A kutatások szerint az érintés szükséglete sokkal erősebb a táplálék iránti szükségletnél.
A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát.

 Csak ölelésre kell tárni karjainkat, és ezzel megnyitjuk a szívünket. Akkor majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra… Egy ölelésben áramoltatjuk az érzéseinket, adunk és kapunk szeretet energiát.

“Az ölelést orvosnak kellene felírnia.”
Van egy gyógyító erő az ölelésben, amit még nem ismerünk…

Egy ölelés gyógyítja a gyűlöletet.
Egy ölelés gyógyítja a haragot.
Egy ölelés gyógyítja a fáradtságot.
Egy ölelés gyógyítja a szomorúságot.
Egy ölelés gyógyítja a magányt.
Egy ölelés gyógyítja a fájdalmat.
Egy ölelésben “hazaérkezünk”, találkoznak lelkeink

Amikor megöleljük egymást, elengedjük a kötelékeket.
Egy pillanatra elveszítjük azokat a dolgokat, amik elvették a nyugalmunkat, békénket, lelkünket.

Amikor átöleljük egymást, leengedjük a védelmünket, és engedjük, hogy a másik közeledjen a szívünkhöz. A karok kitárva, s a szívek egyedülálló módon ölelkeznek.

Mert semmi sem fogható egy öleléshez…
-Ölelés a “szeretlek”-ből.
-Ölelés a “milyen jó, hogy itt vagy” érzésből.
-Ölelés a “Segíts nekem”.
-Ölelés a “Hamarosan találkozunk”-ból.
-Vagy átölellek, mert “Hiányoztál!”
-Vagy átölellek, mert azt akarom, hogy tudd: “minden rendben lesz”.
-Vagy “megértem a fájdalmadat”
-Vagy “melletted vagyok, érezlek”
Ölelés… mindenkinek jár, mindenki képes adni, mindenki képes befogadni,  ingyen van, kifogyhatatlan, örök.

Igen, az ölelést orvosnak kellene felírnia, mert megfiatalítja a lelket és a testet.
Az ölelés a lélek tápláléka és szeretetnyelve.

SzabóGyöngyi valtozhass.com
gyongyibejelentkez@gmail.com

Kép: pixabay