A legszebb, legmeghittebb időszakába léptünk az évnek. A legtöbb ember, lássuk be, szereti. Várja.

Azonban vannak, akiknek nem a fény, a harmónia, az illatok, a társasjáték, meghitt filmezés jut róla eszébe. Még akkor is így lehet ez, ha most, felnőtt korában már szép karácsonyai vannak.

Miről is szól a karácsony? Félretéve a vallásos hátterét. Szeretet. Békesség. Varázslatos fények és illatok. Meghitt pillanatok, csendesedés, megpihenés.

És ez szinte “kötelező”. Ez a kötelező mivolt hatalmas terheket tesz egyes családokra.

Ahol alapból nincs békesség és szeretet, ahol hatalmas teher, hogy KELL ez és az ahhoz, hogy hozzuk a megszokottat, de nincs rávaló.
Ahol a hétköznapokban is megszokott vagy legalábbis gyakori a hangos szó és a bántalmazás, ott karácsonykor sem szűnik meg. Sőt!

Még mindig nem vagyunk hajlandóak ránézni: nem minden családban csupa öröm és ragyogás a karácsony. Nem beszélünk és nem beszélnek róla, mert szégyenként élik meg, hogy MINDENHOL, csak náluk nem. Legalábbis ezt hiszik sokan. Még mindig nincs eléggé a köztudatban, hogy van, ahol az ünnepek közeledtével nő a szorongás, mert akik benne élnek már tudják: krízist is hozhat. Sejtik: ez sem lesz jobb, mint a tavalyi… Bár a remény mindig ott van.

A válásokkal foglalkozó szakemberek beszámolói szerint a válóperek jelentős hányadát közvetlenül a karácsonyi ünnepek után kezdeményezik. Legtöbbször ezekben a napokban telik be a pohár (és nyaraláskor).
Az angolszász országokban már nevén is nevezik a jelenséget, január első munkanapját “Divorce day”-nek, azaz a válások napjának hívják.

Nem csak azért, mert nyomasztónak éli meg a bántalmazó családban élők nagy hányada, hogy mosolyogni, boldognak lenni szinte kötelező ezekben a napokban, hanem azért is, mert sok-sok családban épp ezekben a napokban ér tetőfokára a bántalmazás.
Ebben a rövid időszakban természetes az ünnepi varázs megélésének vágya, és ennek biztosítását a párok sokszor egymástól várják. Így még nagyobb a kontraszt a realitás és az elképzelt (filmekből és reklámokból ismert, idealizált) karácsonyt között.

Ez vezet hangos szóhoz, még több alkoholhoz és könnyhöz.

Ne fordítsuk el a fejünket ha ilyet feltételezünk. Ne ringassuk magunkat abba, hogy mindenhol valósak a mosolyok a karácsonyi fotókon a közösségi oldalakon.

Szakmai tapasztalat, hogy a kliens szorongva várja a karácsonyt és kétségbeesve kapaszkodik belém (“melyik az utolsó nap, amikor még dolgozom?” vagy “két ünnep közé adok időpontot?” vagy: “de azért felhívhat?”) a közösségi oldalon pedig látom az elkapott pillanatot a fa előtt… Mutatva a nagyvilágnak a kötelező körítést és mosolyt.

Szomorú szakmai tapasztalat, hogy az évvégi ünnepek nem azok, amiknek hisszük vagy látjuk nagyon sok családban.

Segítsünk pár biztató szóval, ha ilyet látunk. Ne tegyünk úgy, mintha az egész világ csillogásba és mosolyba öltözne december végére. Ez is a realitás része.

Szeretettel: Szabó Gyöngyi valtozhass.com 

gyongyibejelentkez@gmail.com

Kép: internet, pixabay