Úgy tűnik összeomlanak életek. Úgy tűnik…
Azonban ez egy folyamat része. Ami nem igazi már, nem tiszta, annak most szűnnie/múlnia kell. Ez lehet munkahely, vállalkozás, emberi kapcsolatok melyek már nem okoznak igazi örömet, nem táplálóak. Sokkal inkább üresek vagy mérgező, lehúzó érzések társulnak hozzá.
Az ébredés része, hogy már nem lehet takargatni, ami nem valós, ami nem “tiszta”. Az ébredés része, hogy fájdalmas tapasztalások árán, elkezdjük kutatni a materiális, ego által vezérelt világunk mögötti VALÓs-ÁG-ot. Ágat. Valós-ágat.
Mindenkinek a saját fájdalma a releváns. Nem vigasz, hogy a másiknak is legalább ilyen fájdalmas vagy nehéz az élete.
A vasmarokkal, összeszorított foggal megtartott, de valójában már halott párkapcsolatokban borul a bili… Egy ideje rendkívül sok kapcsolat bomlik fel. A résen bekúszó harmadik félre fény derül. Sőt! Nem ritka, hogy van negyedik fél is. Mostanában ez az egyik fő téma, amivel megkeresnek. (a másik a váratlan halálesetek, szerettek elvesztése, ami lássuk be egy fokkal komolyabb téma).
Hiába tudta/tudták, hogy valójában csak vegetálnak ebben a kapcsolatban, egy ilyen bomba robbanásakor húsbavágó a fájdalom. Tükör. “Mit rontottunk el? Mikor kellett volna komolyan venni a jeleket? Mikor kellett volna ráeszmélni, hogy nem csak a szomszéd Giziék válhatnak el, hanem nálunk is bekövetkezhet?”
Huszon-harminc-negyven éves házasságok érnek manapság véget, hol így, hol másféle összeomlással.
Milliós (tizenmilliós) hitelek, adósságokra, szenvedély-függőségekre derül fény, amiről a házastárs eddig nem tudott és omlik ezzel más is. Ilyenkor már más is napvilágra kerül.
A romok alól ki lehet mászni. Menteni, ami menthető. Újratervezni. Átértékelni. Felelősséget vállalni. Itt az idő, hogy REND-ezzük sor)s)ainkat.
Kapcsolatok megromlásáért soha nem csak az egyik fél felelős, ezt vallom. Párkapcsolat, szülő-gyermek, munkatársi, családi kapcsolatokra egyaránt értem. Tehát az összeomló életekért is többen “dolgoztak meg”.
A mai emberek legtöbbjének életéből hiányzik az önismeret. Az önismereti út, az önreflexió. Ezért ébredünk. Ébresztenek minket. És igen: fájdalmak árán, mert most még ez a feladat, most még csak ez a módszer működik csak a Földön.
Majd eljön az idő, amikor már “értünk a szép szóból”, a szeretettel tanításból is. (ehhez még kell néhány év). Jelenleg nemhogy a “buksi simiből” nem tanulunk, de sokszor a padlóra küldő nagypofonból sem…
Lesz idő, amikor tisztelettel, szeretettel és összetartással tudunk egymás felé fordulni. Családon belül is. Ugyanis jelenleg még a mikrocsaládok sem ismerik egymást (MAG-ukat) és a családokon belül is ritkaság számba megy, az igazi összetartás, tisztelet és igazi szeretet, az önzetlen egymás támogatása. Ez lesz a társadalmunk, az emberiség gyógyulásának első lépése. Belülről fogunk kifelé haladni.
De addig még van mit tenni, magunk körül, az emberi kapcsolataink körül. Dolgozni magunkon, a Hitünkön, a múltunkon, a fájó, nehéz érzéseinken. Meg kell tanulnunk változtatni, elengedni, megbocsátani, türelmesnek és empatikusnak lenni. És Hinni. MAG-unkban is.
Kapjuk hozzá a tanításokat, “csupán” fel kell venni a tananyagot, megcsinálni a leckéket és jól észbe vésni. Megfejlődni.
Az ébredéshez, az emelkedéshez, a változáshoz, a kihívásokhoz sok Lélek nem tud alkalmazkodni vagy nem szeretne részt venni benne. Ezért sok a különös baleset, hirtelen betegség okán távozó családtag. Igen, az itt maradó hozzátartozóktól tudom, velük is dolgozom, hiteles forrásból van az információ.
Nagyon fontos tudni: az Életben mindig mindennek Oka és Célja van. Annak is, ami MOST rettentően fájdalmas. Ez akkor is így van, ha még nem kapjuk meg az információt, hogy miért történt ez vagy az. És igen: meg kell látni, hogy sok-sok mindenért mi is felelősek vagyunk a történések sorozatában. Persze nem cél a bűntudatkeltés és az önbüntetés generálása. Egészséges felelősségvállalás a cél, mindenki részéről.
Szeretettel:
Szabó Gyöngyi valtozhass.com
Időpont:gyongyibejelentkez@gmail.com
Képek: pixabay
