Sokat és sok helyen lehet olvasni ítélkezésről, megítélésről. Leggyakrabban intő szólamok, hogy ne ítélkezz stb.
Azonban arról keveset olvasni, hogy mi a teendő, ha téged (engem) ítélnek meg. Hogyan lehet ezt kezelni és ki hogyan éli meg.
Benne van a Térben nálam ez a téma az utóbbi napokban. Nyilván megvan hozzá a megfelelő bolygóállás, de ezeket én utólag szoktam elolvasni és rádöbbeni, hogy “aha, hát ezért…”A belső egyensúlyunk megtalálásához és megtartásához van egy fontos szabály. Nem szabad a kívülről jövő ítéletet bevenni a rendszerünkbe. Komolyan venni, pláne. Ez nem csak a negatív kritikára érvényes.
Attól, hogy kívülről úgy látják, amit teszel (teszek) pozitív és elárasztanak dicsérettel: az is csak egy érdekes nézőpont. Adott cselekedetet egyik ember így ítéli meg, míg a másik úgy. Akinek mondjuk az a változás, változtatás kényelmetlen/kellemetlen, amit generáltál (generáltam) vagy általad (általam) generálódott, az nyilván nem fog szentté avatni.
NEM IS KELL! Ugyanis körülöttünk a Tér és az emberek érzelmei, helyzetei hullámoznak és úgy sem tudunk megfelelni mindig mindenkinek. MERT NEM IS KELL. Csak magunknak.
Ha mindig mindenkinek meg akarunk felelni, szétszakadunk és elveszítjük önMAG-unkat.
Ne feledjük : ha a cápa a tenyeredből eszik, a lábadból is fog!
Ennek mintájára: ha a glóriát a fejed fölé teszik az előbb-utóbb le is csúszik és hurok lesz belőle!
Egyszer az egekig magasztalnak, (“te egy angyal vagy”) másszor a pokolba kívánnak és onnan valónak vélnek. 🙂
Érdekes eset, amikor egy ember glóriát emel a fejem fölé (amit soha nem kértem és nem is kérek), néhány hónap múlva lecsúszik és hurok a nyakamon. Aztán megint történnek események (nála) és újra glóriává avanzsálja a hurkot. Mindeközben én CSAK VAGYOK. Teszem a dolgomat, élem a mindennapjaimat (munka, család, szabadidő) a Térből meg ömlik rám az érzet, hogy épp utálnak vagy haragszanak rám… mozog a Tér…hullámzik.
Ezért nem szabad a glória fényében tetszelegni. 😉 Átmeneti. Azonban a másik véglet is… A jó hír, hogy elmúlik. Mindkettő.
Volt időm ezt megtanulni, úgyhogy megy már, mint a karikacsapás.
Ergo: tanulható folyamat. Bárkinek.
Példa: néhány hét nagy egymásra csodálkozás után, (mennyire együtt rezgünk, blabla ésatöbbi spiri lózung) letilt messengeren? Hirtelen felindulásból, mint egy dühösködő, hisztis 8 éves…?
Akkor én két héttel ezelőtt egy tök normális, magas tudatossági szinten lévő (kivételezett) ember voltam, (mert szóba áll velem….khm….) ma meg már egy letiltott nulla?
Nem. Én PONTOSAN ugyanaz vagyok mint 2-3-4 héttel ezelőtt, a kívülről jövő ítélet és megítélés változott. Én nem.
VAGYOK, AKI VAGYOK. (Gyöngyi)
Nos,…. akkor én ehhez a kívülről érkező energiahullámhoz mindig igyekezzek igazodni?
HÁT NEM! Teszem a dolgomat és a megítélések meg olyanok, amilyenek. Majd megváltoznak. Onnan ide, innen oda. Mindenkit erre bíztatok, így hát téged is Kedves Olvasó.
Ilyenkor kell tudni áramoltatni a befogadást-elengedést és ami nagyon fontos a LESZ.ROM TABLETTÁT jól adagolni! (A 3X1 be szokott válni, de szükség esetén emelhető a dózis 😉 )
De nem ám durcásan vállvonogatva, hogy “nem érdekel”… merthogy ez azt jelenti, hogy dehogynem.
Nem ám, csak a nehéz érzéseknél és megítéléseknél. Hanem bizony, amikor piedesztálra emelnek, afelett is el kell tudni siklani… (mert onnan lehet nagyot esni).
Ezt hívom én belső stabilitásnak. Beletelt némi időbe ezt felismerni és kezelni.
A megítélő állapotától, élethelyzetétől függ, hogy mi áramlik ki ŐBELŐLE. Egyáltalán nem biztos, hogy az fedi a valóságot vagy annak egyetlen részletét is velem kapcsolatban. (Vagy veled kapcsolatban.)
Iszonyat kevesen ismernek és tudják ki vagyok. (néha még azt hiszem, hogy én sem MAG-amat, de becsületesen rajta vagyok az ügyön 😉 küzdök, dolgozom rajta :))) ). Mégis kapok ilyet is, olyat is. Természetesen mindkét oldalról, mindkét típusú megítélésből -meglátásom szerint- teljességgel indokolatlanul.
Ha nem tudja ki vagyok, akkor egy-két életrezzenésből vagy mások szavaiból ítél. Akár így, akár úgy…és ez az ítélet mozog, áramlik, mint egy massza. Ami nem biztos, hogy VAGYOK.
Tehát ilyenkor “csak” ÁLLNI kell. Stabilan és hagyni, hogy ítéljenek akár így, akár úgy, de nem szabad, hogy a belső világunkra ez hasson. Egyik minősítés sem. Hisz rövid időn belül változik. Vélhetően.
Csak állni…és befelé figyelni. A reakciónkra. Miért fáj ez a megítélés? Triggerel? Egyáltalán fáj? Ha nem fáj: miért nem fáj ez a megítélés? Tényleg nem fáj? Védekezés, páncél csupán vagy tényleg lesz.rom?
Dícséret: miért esik annyira jól, ha etetik az egomat? (ha elszállunk tőle) Miért van szükségem arra, hogy kívülről elismerjenek? Hogy állok az önszeretettel, saját magam elismerésével? Mit is takar az önszeretet NEKEM? Működtetem?
Ezeket és az ehhez hasonló kérdéseket hívják önvizsgálatnak, ami önismereti út része.
Azt gondolom nagyon fontos: ne vedd be a rendszeredbe a kívülről érkezőt! Ne vegyük be a rendszerünkbe. Alakítsunk ki saját MAG-unkról egy belső képet és ne a külvilág formálja, hanem folyamatos önreflexióval formáljuk mi MAG-unkat.
Nos…ilyeneket (is) “tanulunk” konzultációk során, illetve workshopon, elvonuláson.
Mindenki úton van, vagy útkereső. Hitrendszerekkel, nézőpontokkal, amik sosem fedik az igazságot, hisz nincs abszolút igazság. Minden csupán egy érdekes nézőpont.
Fentiek nálam beváltak, némi gyakorlással bárkinél működtethetők. Tapasztalat és szakmai tapasztalat.
Szeretettel hívlak a következő alkalomra, ahol a tudatosságot és szemléletváltást gyakoroljuk.
https://www.facebook.com/events/266632505909871?ref=newsfeed
Szeretettel: Gyöngyi
*****************************
Szabó Gyöngyi önismereti tréner, lélekmentor
2023.06.16.
