“Bűntudat…, ami távol tartott tőlem.
Menekültél és elmenekültél. Mert volt köztünk egy Szál és én nevén neveztem.
Pedig akkor még nem is tudtam a teljes valóságtartalmát annak a mondatnak.
Csak úgy leírtam, hogy “ha Kamcsatkára költözik egyikőnk, a Szál akkor is örökre összeköt minket”.
Megijedtél. Hogy van valami, amit nem Te irányítasz. Hogy van valami ami erősebb és véglegesebb, mint amit Te felvállalni és megélni szeretnél. Hogy van valaki, aki rombolhat körülötted, mint romboltak korábban mások. Nem bíztál bennem és nem bíztál magadban, sem bennünk…. legfőképp nem bíztál a Felsőbb Elrendelésben, hogy mindennek (és mindenkinek) oka van az életünkben. Főleg, ha ilyen erős, megfejthetetlen érzés társul hozzá.
Közben tombolt Benned a fájdalom, …és ugrottál. Döntöttél és választottál. Majd Te megmutatod, hogy a Szál nincs vagy ha van is, szakítható. Majd Te megmutatod, hogy nem rogysz meg semmi alatt…
“C’est La Vie, ilyen az élet. Egyszer élünk.”-gondoltad. Pedig nem. Többször. A Lélek mindenképp. Újabb és újabb “ruhát” ölt. Testet. És a meg nem oldott feladatokat, érzéseket, konfliktusokat, bántásokat visszakapjuk…megoldani, ledolgozni, érezni, jóvá tenni… Kiegyenlíteni.
Karmikus kapcsolatok és feladatok….. Léteznek ilyenek. Már sejted, ugye?
Visszatértél a régi énedhez, a régi életedhez és ideig-óráig úgy tűnt működik. Ezerrel tomboltál és pörögtél… egy ideig.
De aztán szépen lassan halványult az újdonság, az izzás és a tornádó vad forgatagán szépen átsejlett a régi szelíd kis Szál halvány ragyogása. Benned. Felismerted? Elfogadtad? Befogadtad?…vagy még mindig a menekülés mellett döntöttél?
Közben….igen, újra belehaltam. Most a felismerésbe, hogy visszatértél oda, visszaváltoztál. Ebben az életünkben már nem először törtem össze és haltam bele…Veled kapcsolatban valamibe…. Lelkileg. Az előzőekben pedig fizikailag is. Ezt érezte a Lelked. És a Szálat…. Ettől volt a bűntudat, a félelem, hogy fájdalmat okozol…és ez engem olyan állapotba kerget, ami visszafordíthatatlan. Mert egyszer már megtörtént. Mert nem fogadtam el az igényeidet és nem értettem meg, hogy szeretni így is lehet, ahogy Te teszed. Még nem tudtam, hogy Szeretet nem birtokol, nem sajátít ki….és a Szeretet lehet osztott. (és közben mégsem….) Nem tudtam még azt sem, hogy mit jelent, milyen az, ha valakit úgy tartunk meg, ha elengedjük….
(….)
Már értem….
Menekülsz. Belemenekültél egy újabb “rohamba”, a régi életedbe, mert azt hitted ezáltal az én “feltételeim” meg lettek szegve. Nincs visszaút, -szerinted- s ezáltal Te már biztonságban vagy, mert azt hiszed, hogy ezzel MEGSZAKADT A SZÁL. A SZÁL, amit emlegettem, amitől félsz, amitől megijedtél…. Most bemocskoltál valamit. És talán Magadat is. (Talán engem és minket is….) Hogy elszakítsd…és ezáltal biztonságban érezhesd magadat, mert kontrollálod a megfoghatatlant.
Így hiszed… Talán.
Azonban időközben én megtanultam, megtapasztaltam nagyon-nagyon sok mindent. Az előző életeinkről, a hibáimról, a botlásaimról, okokról, a választásainkról, a feltétel nélküliségről, a szeretetről, a SZÁLról és az ikerlelkekről, a lélektársakról.
(….)
Tudod…. Mindennek oka és célja van. A Találkozásoknak is. Fejlődési lehetőségek. Választási lehetőségek is. Vannak előre elrendelt találkozások. Amikkel a találkozás létrejötte után szabadon “dolgozhatsz”…és ezzel vagy “letudsz” vagy újra teremtesz. Karmát, feladatokat. Ha sokszor okozol fájdalmat, sok embertől válsz el fájdalommal (okozott fájdalommal), haraggal, negatív érzést magad után hagyva, akkor a sokat viszed életről életre..
Az élet egyensúlyra törekszik… kiegyenlítődésre. És azzal, hogy levetsz egy földi ruhát, nincs “megúszva” hisz viszed tovább… a ledolgozandót. Bizony, ezek néha besűrűsödnek… és be is sűrűsödtek a Te életedben is, ami már-már összeomlott. De nem. Csak robbant és ezáltal visszalépésre, önkontrollra ösztönzött(…) Ezért kellett megélned a robbanást az életedben. Hogy működhessen a mienk – úgy, ahogy -, hogy ledolgozhassunk, megoldhassunk, megbocsáthassunk, kötődhessünk… és megtanuljunk elengedni, feltétel nélkül elfogadni a Választásainkat és Másik Választásait… és szeretni. Tiszta, feltételek és elvárások nélküli, megengedő és elengedő szeretettel…
Választási lehetőség:
Tudsz-e, akarsz-e “tisztán”, Egyetlentől megkapni mindent amire testi-lelki igényed van? Akarsz-e, tudsz-e Egyetlennek odaadni mindent? Akarod, tudod-e felvállalni a testi, lelki intimitási igényeidet?(…és hiányosságait) Választod-e, hogy mindezt EGYben találd és éld meg? Felvállalod-e a HIÁNYT az életedben, ami bizonyos útra visz és lépésekre sarkall? Önmagad előtt, majd mások előtt? A Hiányt, ami ha IGAZÁN betöltődni látszik megijeszt és menekülésre késztet.
Már értem, érzem és TUDOM, hogy ledolgoztunk feladatokat. Éltünk és megéltünk lehetőségeket, feladatokat. Kerestünk, kutattunk titulusokat és megérthetetlen, felfoghatatlan kötődéseket…
Most, mindezek tudatában már látom, hogy ezzel teremtettünk magunknak egy következő Lehetőséget. Ami talán csak egy következő életben jön el…
Azonban ebben az életünkben már korrigáltuk a legutóbbi (szó szerinti) véres-fájdalmas elválást. Megtanultunk (?) őszintének lenni önmagunkhoz… elengedni, (elvárást, feltételt, fájdalmat, Egymást) megérteni, megbocsájtani, elfogadni és befogadni (a megfoghatatlant és felfoghatatlant).
(….)
Talán ebben az életedben Neked is sikerül. Elfogadni, megérteni, befogadni a megfoghatatlant. Megbarátkozni vele, megengedni a Lelkednek a külön életet… ego nélküli, szabad életet. Megengedni és odafigyelni a Lelked Szavaira.
A következő Találkozásunknál már nem kell ennyire súlyos ledolgozással, megértéssel, elfogadással kezdenünk, mint az ezéleti Elrendeltetést. Akkor, talán több lehet a harmónia, a szeretet, a lobogás, a kiegyensúlyozás és kiegészítés… mert mi valójában ezt éreztük.
Csak nem értettük, nem tudtuk értelmezni. (vagy nem akartuk) Így vagyunk Egyek, Egészek, így egészítjük ki egymást és így van bennünk a másikból valami, amitől egy lesz az EGYség…
Talán akkor, majd, kevesebb lesz a menekülés, a játszmázás, az álarc, a fájdalom és nélkülözés. Egymás nélkülözése.
(…)
Mert a Lélek ezért születik le és meg, újra és újra és újra…., hogy fejlődjön, feladatokat oldjon meg és ezáltal szintet léphessen.
Nem fájdalommentes, én már tudom. Sőt!
(…)
A Te döntéseid nem befolyásolják az én megérzéseimet és érzéseimet. Nem szükséges a fizikai kapcsolattartás, nem szükséges a közös élet, egymás életében fizikálisan részt venni… Már elfogadtam és befogadtam a SZÁLAT, az Elrendelést. (ami valójában nincs is, hisz a Lélek maga vállalja be ezeket a tanulni valókat, leszületés előtt, tehát mi magunknak).
Megtanultam, hogy akárhányszor kiszakítottalak és kitaszítottalak magamból, (kiszakítottál magadból és eltaszítottál magadtól) csak sebeket okoztam magamnak. (és talán Neked is) Valós fizikai fájdalmat, Lelki Szálak szaggatásával.
Már tudom, hogy vannak Szálak amik elszakíthatatlanok. Maximum ideig-óráig azt az illúziót keltik bennünk, hogy végre végérvényesen lezártuk. Azonban kis idő múlva, csendesen, újra felsejlik, belül…nagyon mélyen, belül…, szelíd kis ragyogással. Már nem követelve. Nem megítélve. Nem birtokolva. Soha nem rombolva…
Már tudtam helyet csinálni a szívemben A Szálnak. Egy kis kincses ládában, bordó plüssre helyezve, a láda mélyén… néha felnyitom a tetejét és ránézek: megvan, ott van, ragyog. Szelíden, Szeretettel… Befogadva és Elfogadva.
Nincs kötelezettség. Nem követel, csak… VAN. Lecsukom a ládika tetejét…és élem a mindennapjaimat.
Nélküled, de egy picit mindig Veled…
Elengedtelek. (úgy igazán, lélekből, lágyan, szelíden…)
Élj, szárnyalj szabadon. Boldogan.”
Köszönet az inspirációért, a történet végig követésének lehetőségéért és az engedélyért, hogy így, ebben a formában megíródhatott. Köszönet, amiért közzé tehettem, mert biztos vagyok benne, hogy sokan (túl sokan?) értik, érzik ezt a történetet.
Legyen ez egy segítő példa az elengedéshez és továbblépéshez mindenkinek, akinek van a Lelkében egy szál, ami nem szakad, csak szelíden ragyog…
Szeretettel:
Szabó Gyöngyi valtozhass.com
(Átdolgozva:)2022.06.15.
Időpont: gyongyibejelentkez@gmail.com
Bővebb információ: ide kattintva
Forrás/kép: Internet / Pinterest
Képfelirat: Egy világon át, Kowalsky meg a Vega
