A szerelmet sokan próbálták meghatározni, sőt! Különböző mérésekkel és vizsgálatokkal bizonyítani, lefolyását végig követni.
Ha megkérdeznénk 100 embert, lehet 100 féle választ kapnánk. Ez azért is lehetséges, mert mindannyian különbözőek vagyunk. Különböző múlttal: családi mintával és előző életből hozott érzelmi lenyomatokkal. Más-más gondolat-, és érzelem világból kiindulva, különböző szókinccsel megfogalmazva, árnyalva. Ezért szinte mindenkinek más a definíciója, sajátos értelmezése, megfogalmazása róla.
Sokan egész életükben az örök szerelmet keresik. Egy idealizált szerelmet, ami folyamatos elégedetlenséget, boldogtalanságot generálhat jelenlegi kapcsolatukban, mert mindig ott lebeg a kérdés, hogy van-e jobb? Tényleg EZ AZ? De mit értünk az örök szerelem alatt? Beteljesült szerelem vagy elegendő a plátói?
Lehetséges, hogy létezik az a fajta szerelem, amin semmi sem változtat? Lehetséges, hogy létezik az a fajta szerelem, ami gyakorlatilag egy szál, ami összeköt, és nem soha szakad? Ami kibírja az idők viharát, épít, “átölel”, megtart?
Természetesen itt nem a kezdeti fellángolásból adódó érzelmi cunamira gondolok. Olyankor még sok szerelem van örök szerelemnek titulálva.
Nem is arra, ami nem teljesedhet be és ki van színezve ikerlángos, lelkitársas csillámporral.
Az idővel felépülő, mély bizonyossággal megélt örök szerelemre gondolok. Egy valós lelki-társra, aki testi és lelki társ a mindennapokban. Minden nap.
Ez nem az a fajta szerelem, amit “szerelem első látásra” szerelemnek hívunk, mert az inkább fizikai vonzalom. Nem az a fajta érzés, amit a kapcsolat első pillanataiban, szakaszában tapasztalnak sokan.
Valójában akkor tudjuk meg, ha hosszú évekig, akár évtizedekig megtartó, minden viharon túljutó, elkötelezettségen, szereteten alapuló kötelékben élünk. Ez csak akkor érhető el, ha tudatosan elhatározza a pár, hogy kapcsolatban marad, bármi legyen is.
Az ilyen kapcsolatokban végig megy a pár a szerelem szakaszain. Minden szakasz olyan, mint egy könyvben egy-egy fejezet. Történések, szereplők, átkötés a következő fejezetbe / életszakaszba, de nem végződik azzal, hogy “és boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Ha ezzel végződik megadjuk az esélyt, hogy ködös-romantikus mesét alakítsunk köré.
Inkább úgy érdemes elképzelni,hogy a “tündérmesés befejezés” után kezdődik igazából, a hullámhegyek és hullámvölgyek közben kialakuló, szereteten alapuló kapcsolat.
Azt hiszem, ez egy választás. “Tudom, hogy nem tökéletes (és én sem), hibázhat és a hiányosságai ellenére is tiszteletet, szeretetet választom.” Nincs kényszer az együttmaradáson egyik fél részéről sem. Önkéntes választás volt, az most is. Mindig, újra és újra.
Épp ezért az örök szerelem nem ajándék, nem alakul ki könnyen. Folyamatos munkát igényel, akkor is, amikor az első szakaszban lévő romantika, kezdeti izgalom, szenvedély és elégedettség már csökken. Ezután következik az a szakasz, amikor kialakul az egymás iránti elkötelezettség és a közös élet felépítésének szakaszai. Ezt követi az “élet kihívásainak szakasza”. Itt adják fel sokan, ez az a pont, ahol sok válás történik, mert sokan úgy érzik, hogy már nem szeretik egymást.
Mi is igazából a szeretet? Igazából a (minden) kényszer nélküli együttmaradásban lehet megtudni, azt hiszem. “Akkor is szeretlek, ha hibázol. ha nem az elvárásaim szerint viselkedsz. Akkor is szeretlek, ha…”
Szóval, ha ezeken túl van a pár utána van esély, hogy megszülessen az örök szerelem.
Sok gondolat és kérdés van ebben a témában elrejtve. Jól választottunk az elején? Mindkét fél örök szerelem-ben gondolkodik? Örök szerelem vagy életre szóló szeretet?
A lélek-társ így máris más jelentéstartalommal bír. Ez teljesen más, mint a beteljesületlen, rózsaszínködös, talán csak kötődési-leválási zavaron alapuló szenvedéstörténetek.
Fogok még ebben a témában elmélkedni, ha van kedve a kedves olvasónak írja meg véleményét, tapasztalatát privát levélben.
Szeretettel:
Szabó Gyöngyi valtozhass.com gyongyibejelentkez@gmail.com
Cikk ajánló:
https://valtozhass.com/2022/08/06/kapcsolat-ok/
Kép internet, pixabay
