Sokan úgy képzelik el a kontrolláló partnert, mintha csak nyilvánvaló, egyértelmű viselkedéssel lehetne ezt a jelzőt “kiérdemelni”. Agresszív viselkedéssel, hangosan, nyíltan és folyamatosan, fenyegetőzve…

Természetesen ez nem ennyire egyszerű. Olykor még felismerni sem. Beszélni róla szűkebb-tágabb környezetben, felvállalni még nehezebb.

Ha megkérdezünk valakit, hogy a saját párkapcsolatában melyikőjük a domináns fél, elsőre nem is biztos, hogy azonnal tud válaszolni. Aztán, ha jól átgondolja talán felismeri, de ez nem jelenti azt, hogy azt is látja, hogy ez a dominancia az egészséges határon belül van vagy inkább már (túl)kontroll.

Az irányító, túlkontrolláló partnereknek nagyon színes az eszköztáruk és ha még a társa is partner benne, hagyja, hogy uralják, esetleg leuralják, évekig tartó egyensúlytalanság alakul ki a párkapcsolatban, amiből egyre nehezebb kitörni.( minél régebb óta tart)

Első lépés a felismerés.

Kicsit nézzünk bele önmagunkba. Aztán a párkapcsolatunkba, múltbéli kapcsolatainkba, szüleink kapcsolatába- Figyeljük meg magunkat, társunk viselkedését…

A felismerés a legfontosabb. Aztán pedig a változtatásra való hajlandóság. Ami első körben a határaink meghúzásával kezdődik. A kontroll alatt tartottnál a határok meghúzása a felismerés utáni első lépés, ami nem annyira egyszerű, mint itt olvasni vagy írni róla.  A kontrollálónál az önbizalom-bizalom kérdéskörén való munkálkodás a következő lépés.

Mitől is alakulhat ki a túlzó kontrollra az igény? Első a félelem. A kontrolláló személyt a sérülései irányítják, ezért minél nagyobb biztonságot akar teremteni magának. És mindezt kézben tartani.

Félelem a veszteségtől, a “kevesebbtől”, a kiszolgáltatottságtól, a kudarctól, olykor még a “mindent elértem/megkaptam” beteljesedésétől is.

Érzelmi törékenységük és sebezhetőségük miatt veszik fel ezt a viselkedési mintát.

Második a biztonság keresése és stabilizálása.

A biztonság(érzet) ára sokszor egy bezárult, beszűkült élet, olykor kiszolgáltatottsággal fűszerezve. Ez azonban legtöbbször látszat biztonság és igazából nem is biztosítja a vágyott “biztonságban vagyok, szeretett vagyok” érzését.

Néhány jele, ha nem egészséges a kapcsolaton belül a dominancia: elszigetelés, folyamatos/elbizonytalanító kritika és számonkérés, (akár humorba ágyazva vagy kedves évődésnek álcázva, de egyértelmúen önbizalomrombolás a cél), érzelmi zsarolás, finom vagy nyílt fenyegetés, gondoskodás megvonásával zsarolás, bűntudatkeltés, adósság érzet keltése, kémkedés és ellenőrizgetés, meg nem hallgatás, érvénytelenítés, (már megint miket beszélsz? ez csak vicc volt, stb) A teljesség igénye nélkül.  Az egészséges határok mindkét félnek komfortosak.

Megfigyeléseim szerint ez is, mint a legtöbb sérülésre utaló viselkedés gyermekkorba vezethető vissza. Egyrészt az érzelmi bizonytalanságra, másrészt az önbizalom megalapozásának a hiányára. 

Ha bízunk, akkor ki tudjuk engedni a kontrollt a kezünkből. Ha bízunk MAGunkban, és bízunk az elrendelt sorsunkban akkor tudjuk, hogy “bármit hoz az élet, megoldom”. (önbizalom!) Ha bízunk benne, hogy “csak annyi terhet kapok, -bármi legyen is az-, amennyit elbírok”, akkor ez a Teremtőben való bizalmat igazolja. Ha nem ijedünk meg attól, hogy nem látom biztosra az előttem lévő út részleteit, az már a bizalom és önbizalom első apró jele. (Egyik leggyakoribb kérdés: de mi erre a garancia? Mi a garancia arra, hogy ezután könnyebb/jobb lesz?)

Ebben az esetben kisebb kilengésekkel, és botlásokkal, de merünk áramolni.  Merjük kiengedni az irányítást a kezünkből a párkapcsolatban is.

Aki dolgozik magán (múltján, a sérülésein) tudja, hogy a veszteségek, a botlások tanítanak, fejlesztenek és vezetnek minket valahová. Ő már képes elengedni, nyerni, de akár veszíteni is. (tudja, hogy teremt helyette másikat).

Ezt nevezzük az élettel való áramlásnak és tudatos életvezetésnek.

Nem azért jöttünk, hogy szorongva kapaszkodjunk, akár másokat leuralva is, erőszakkal (finom manipulációval), de a saját biztonságunkat előtérbe helyezzük, hanem, hogy fejlődjünk, tanuljunk, szeressünk. Tanulni az elengedést, a bizalmat, önbizalmat, a hitet és még sok minden mást.

Ne feledjük: a szeretet nem kontrollál és nem fáj, összességében kellemes állapotot eredményez.

Szeretettel: Szabó Gyöngyi gyongyibejelentkez@gmail.com

Kép: internet, pixabay