Egy közgazdász kedves ismerősömmel merült fel ez a téma egyik beszélgetésünk során és igen érdekesen alakult. Lévén ő férfi és ráadásul racionális területen dolgozik. Én nő és spiri vagyok, nőként érzelmi oldalról közelítek -szinte- mindent. Érzelmekkel dolgozom.
A KSH definíciója szerint „a láthatatlan munka az a fizetetlen munka, amit a háztartáson belül vagy önkéntes munkaként a közösség javára végeznek a társadalom tagjai.” Ennek elvégzői elsősorban nők. (Egyébként április első keddje Európa-szerte a láthatatlan munka napja.)
Első pont -szerinte-, hogy valójában nincs is olyan, hogy láthatatlan munka. Mert minden munkának látható nyoma van és annak is, ha elmarad. A meg nem fizetett munka sem láthatatlan.
OK. Tehát: meg nem fizetett munka.
(No de megfizetni csak pénzben lehet?)
Második pont -szerinte-: az sem biztos, hogy nincs megbecsülve.
Azonban máris jött a válaszom: igen, kinek mit jelent a munkájának a megbecsülése? Mitől érzi X és mitől Y, hogy az ő munkája megbecsült, értékes? (ha már pénzben nincs kifejezve)
A láthatatlan munka (maradjunk most ennél a kifejezésnél) megfizethetetlen és bizony sok esetben nincs is “megfizetve”. Még egy köszönömmel, hálás öleléssel sem. A legrosszabb, hogy sokszor megbecsülve sem. Hisz teljesen természetes, ha nem tátong üresen a hűtőszekrény, a szekrényben vam tiszta, vasalt ruha, az asztalon a meleg étel, a befizetett számla és minden ilyen. Magától terem mindez, ugye? Észrevétlenül, vagyis láthatatlanul.
Nagyon sok családban egy köszönömmel sincs megköszönve vagy megbecsülve azzal, hogy a felmosott kőre nem mennek rá megszáradás előtt vagy egyáltalán: kinti cipővel nem vágtáznak át a fél lakáson. Ez szoktatás és másolás/példamutatás kérdése. Sokszor mi magunk, szoktatjuk hozzá a családtagjainkat, hogy van egy “ingyencseléd” a háznál… Vissza is nekünk kell szoktatni őket, ami sokkal nehezebb, de nem lehetetlen. (tapasztalatból írom, megoldható)
Mivel közgazdásszal beszélgettem, kicsit forduljunk vissza a számokhoz: Magyarországon legutóbb 2009–2010-ben készült átfogó kutatás, amiből kiderül, hogy több időt fordítunk fizetetlen munkára (214 perc/nap), mint fizetettre (164 perc/nap). Egészen pontosan, egy átlagos magyar nő napi 249 percet tölt láthatatlan (vagyis meg nem fizetett) munkával, míg egy átlagos férfi 115 percet. Ez pedig egy év alatt 11 milliárd óra ki nem fizetett munkát jelent.
A KSH szerint, ha ezt a tevékenység mennyiséget beemelnénk a hazai össztermékbe, a GDP 25 százalékkal növekedne. És annak ellenére, hogy a kutatás óta eltelt több mint 10 év, a társadalomban egyre inkább a kétkeresős családmodell dominál, a nők munkaerőpiaci térnyerése mégsem alakította át jelentősen a családon belüli munkamegosztást. A láthatatlan munkavégzés pedig nemcsak időigényes, de fizikailag, mentálisan és érzelmileg is jelentős terhet ró ránk. A láthatatlan munkában ugyanúgy ki lehet égni, mint bármely más munkában, felismerni a problémát viszont még nehezebb, hiszen sokszor mi magunk sem tekintünk munkaként az elvégzett feladatokra.
Fontos: mi magunk. Tehát mi tehetünk róla és érte is, hogy ez a tendencia forduljon a családunkban.
S, ha már említve van, hogy Magyarországon értendőek ezek az adatok, gondoljunk bele, hogy pl. Angliában, Franciaországban vagy Kongóban egész más összeg jönne ki. (Sok országban más a nők helyzete, megbecsültsége, anyaként is.)
Természetesen vannak olyan háztartások, illetve családok, ahol mindezt férfi végzi, (egyszülős család vagy jó esetben besegít a férfi, mert a társa a családfenntartó) ebben az esetben neki járna a munkája után az összeg. Ugyanis mindez kiszámolható, kalkulátorral.
Vannak erre kifejezetten kalkulátorok, amit kíváncsiságból én is kitöltöttem.
Első körben nőnap körül, mert akkor került ez a téma először szóba: akkor kb 350 E ft volt a “láthatatlan bérem”… (amit tényleg nem is kaptam kézhez azóta sem:) ) azonban bevallom, minden beírt időt a háztartási munka típusok mellé lefelé kerekítettem, szerényen. Azonban most, két hónappal később, erős presszionálás hatására, tisztességesen beírtam/elszámoltam minden (láthatatlan)munkával töltött időt.
Így jelenleg 565 040 ft összesen, havonta a családom gördülékeny működésébe invesztált időm és energiám pénzben kifejezett ellenértéke.
Így a végére: iiiigen-igen! A férfiaknak is van láthatatlan (vagyis meg nem fizetett) munkája, amit a családjukért, otthonukért tesznek. (Még mielőtt kitörne emiatt egy vita)
Nők ezreit tartja távol a fizetett munkától, a láthatatlan/ meg nem fizetett munka, ezáltal egzisztenciális kiszolgáltatottságba szorítva őket, mégis nagyon keveset beszélünk erről.
Ezt a bejegyzést a 2023-as anyák napja előtt írtam meg, pedig már nőnapkor is foglalkoztatott a téma. Nem véletlen ez az egybeesés, azonban hangsúlyozom: az év minden napján érdemes lenne egy kicsit a témával foglalkozni. A hölgyek részéről abban a vonatkozásban is, hogy az ősi áldozat-kiszolgáló szerepet tudatosan visszaszorítani, csökkenteni, az én-időt, munkamegosztást növelni (megfelelő nevelő-tanító módszereket 😉 bevezetve, nem csak a gyerekekre értve….)
Egy család, egy háztartás gördülékeny működése nem szabad, hogy egy ember energiájának a rovására (a többi kényelmére) történjen. A háztartás, a család, a lakás mindenkié, (adott mikrocsaládon belül) így a vele járó munkából is mindenkinek ki kell vennie a részét valamilyen formában, hogy az egyensúly megmaradjon és, hogy ezeknek a munkáknak az értéke mindenkinek egyértelmű legyen.
Szabó Gyöngyi valtozhass.com gyongyibejelentkez@gmail.com
Cikkajánló:
