“Amikor aktívan dolgozó nőt veszel feleségül, el kell fogadnod, hogy a háztartás nem mindig működik.
Ha olyan háziasszonyt választottál, aki gondoskodik rólad és mindig kézben tartja a háztartást, el kell fogadnod, hogy ő nem sok pénzt keres ezek mellett.
Ha félszeg, és kicsit gyengébb típusú nőt választasz, el kell fogadnod, hogy tőled függ, és gondoskodnod kell róla.
Ha úgy döntesz, hogy egy erős magabiztos nővel leszel, el kell fogadnod, hogy meghúzza a határait, és saját véleménye is van.
Ha a szépségére és a külsőre nagyon sokat adó nőt választasz, akkor az gyakran sokba fog kerülni….
Ha úgy döntesz, hogy egy sikeres nővel leszel, meg kell értened, hogy van jelleme, céljai és ambíciói, nem mindig te leszel az első.
Nincs olyan, hogy tökéletes.
Mindenkinek megvan a maga útja, ami egyedivé tesz minket.
Ha rosszul döntesz, hogy ki legyen melletted, nem jársz jól Te sem, Ő sem, és azok sem akik ideális társaitok lehetnének az úton. “
forrás: indexfórum (Ha kapok pontosabb, hiteles forrásjelölést, szívesen pótolom. Köszönöm)
A fenti gondolatsor indította el bennem a belső igényt, hogy írjak a tapasztalataimról. A hozzám forduló hölgyek nagy százaléka, túlterhelt, kimerült és épp ezért nem tudja élni a női szerepköreit. Egyiket sem, igazán.
Épp azért, mert tökéletességet várnak tőle (és ezért ő, saját magától is) munkahelyen, a háztartás területén, a gyerekek körüli teendőkben, sőt! A gyerekekkel való foglalkozásban, ami idő és energiabefektetést igényel, azonban vissza is tükröződik a gyermekeken, mint ahogy annak hiánya is. (Ne feledjük: a gyerek a család tükre). Egy kimerült, fáradt, türelmetlen anyukából nem tud építkezni, “táplálkozni” a gyermek. Sem a Társ.
Ezen felül legyen ápolt és csinos (ez is időigényes), legyen friss és bármikor kész a vadmacska szerepre is.
Ha mindez nem működik csuklóból, laza mosoly kíséretében jönnek a megjegyzések: “más is megoldja valahogy”, “ne mondd már, hogy nem győzöd”, stb. (nem sorolom a bántalmazó, érvénytelenítő mondatokat, amiket visszahallok a hölgy kliensektől).
A nap 24 órából áll mindenkinek. Egy hét ugye 7 nap. Ebbe kell beleférnie a 8-9 óra munkahelyi teljesítésnek, a közlekedésnek (nagyobb városokban jelentős időkiesés!), a gyerekeket hozni-vinni, bevásárlás, reggeli-tízórai-vacsora készítés, ennek a nyomainak az eltüntetése, a ruhák nem öntisztulók és nem önvasalók…
És hát az extrák: szülői értekezletek (ahol több gyermek van, külön logisztikát igényel), orvos szükség esetén, no meg némi fodrászat-kozmetika stb. A soron következő igazi, nagy takarításokat, selejtezéseket már meg sem említem. A “kötelező megjelenést” igénylő családi rendezvényeket, és arra az ajándékok beszerzését sem. (szülinap, ballagás, stb)
Hol fér el ide a gyermekkel töltött napi 20-60 perc tiszta figyelem, a minőségi idő?
Hová fér el ebbe az időbeosztásba a megfelelő mennyiségű, pihentető alvás?
Hová fér el némi női torna, jóga, énidő, ami feltölt, utántölt, hogy legyen miből újra adni és adni, meríteni? Vagy egy csendes olvasgatással töltött órácska? Hová fér el családi program, ahol nem az jár a fejünkben, hogy így a hétvégi háztartási munkák átcsúsznak a zsúfolt hétköznapokra?
Fontos ezeket meglátni. Fontos, hogy meghúzzuk a határainkat. Fontos tudni, mik a céljaink. Fontos tudni, mivel mit akarunk elérni. Fontos tudni, ismerni a határainkat, a terhelhetőségünket. Fontos kiállni magunkért. A nőiségünkért, a szerepköreinkért. Fontos tudni, hogy nem igaz, hogy “bezzeg x.y-éknál minden flottul megy”. Fontos tudni, hogy nőtársaink épp úgy küzdenek és szenvednek a túlterheléstől, mint mi magunk.
Fontos tudni, hogy az egészségünket, a testi/lelki jól létünket nem érdemes bekockáztatni. Ugyanis a számla előbb-utóbb megérkezik. Fizikai/testi tünetekben és lelki oldalról is. Még ha évek múlva is, de a számla megérkezik! Fontos tudni, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyermek, boldog kiegyensúlyozott anya mellett “terem”.
Így “születnek” a lemerült, kimerült, burnout szindrómával küzdő, olykor nyugtatón-kedélyjavító szerekkel élő anyukák/feleségek. Így adunk teret az előbb-utóbb belépő külső harmadikoknak. Így “születnek” a szeretet és figyelemhiányos gyermekek.
Tanuljuk meg kiválasztani, hogy melyik életterület az elsődleges és legyünk rá tudatosak. Találjunk megoldásokat, hogyan töltődjünk és hogyan ne sérüljenek a határaink. Tanuljunk meg nem-et kiosztani és felvállalni, ha valamely területen nem akarunk 100%-ot nyújtani. (Bizonyos körülmények között a 60-80%, már felér a 100%-kal 😉 Ezt magamnak vezettem be pár éve. “Ez az én 100%-om és kész”. )
Senki sem kérte fel a nőket, hogy áldozzák be magukat bárhol, bárkinek a kedvéért! Ki kell bújni a mártír és önfeláldozó szerepből és megtalálni azt az egyensúlyt, ahol mi, nők is jól érezzük magunkat. Ez olykor jár némi konfrontálódással, de mivel mi építettük ilyenné a körülményeket, mi fogjuk tudni megváltoztatni is. (Felelősségvállalás áldozatszerep helyett).
Szívből kívánom minden hölgy társamnak, hogy merjen belevágni és átalakítani a családi rendszert és találja meg azt az egyensúlyt -akár segítséggel is- amiben kiteljesedett, boldog NŐként élheti a mindennapjait.
Bővebb információ: ide kattintva
Szeretettel:
Szabó Gyöngyi valtozhass.com
2022.06.09.
Időpont egyeztetés: gyongyibejelentkez@gmail.com
Forrás: Internet/Pinterest
