Hiányzik neked valaki? Mi az amit hiányolsz valójában?
Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy egy személy kilépett az életünkből valamilyen módon. Ugye az tiszta sor, hogy minden ember addig lesz az életünk része, ameddig dolgunk van vele. Mivel mi tanulni és fejlődni jövünk ebbe a világba, ezért ebben segítenek nekünk mások, és mi meg másoknak.
Minden ember tanít nekünk valamit. Van aki szeretni, van aki az önbecsülést, van aki az elfogadást és van aki az elengedést. De persze ezek csak címszavak, ennél azért jóval több variáció van. De a lényeg, hogy ezek mindig vállalt feladatok, ezért ameddig a lélek nem teljesítette azt, addig nem léphet tovább! Ebben is az isteni időzítés játszik szerepet, mert amikor minden mindennel szinkronba kerül, akkor fordul a kocka, és jön a változás.
Na most mindenki képet alkot a fejében a világról, és benne minden személyről, akivel kapcsolatba kerül. Ez a kép mindig az ideális kép, ami vele együtt tud rezonálni. Tulajdonképpen egy elképzelés a másik személyről, amit a saját tapasztalatai alapján alkot meg, és aminek rendszerint kevés köze van a valósághoz. A jó kapcsolat titka, hogy mindkét fél engedni tud ebből az elképzeléséből, és el tudja fogadni a másikban azokat az eltéréseket, amelyeket a fejében megalkotott képhez képest érzékel.
Az emberi kapcsolatainkban nem csak a másik személyről alkotunk képet magunkban, hanem magáról a kapcsolatról is, méghozzá a minőségéről, és természetesen ez is a legideálisabb állapot, amire vágyunk, amit szeretnénk. Elképzeljük, hogy a másik szeret minket, és törődik velünk. Hogy mi örömet okozunk neki, aminek ő örül, és természetesen igyekszik viszonozni is azt. Aztán a csalódást akkor éljük meg, amikor a valóság nem ezt mutatja.
Ha túl sok eltérés mutatkozik az elképzelés, és a valóság között, illetve a másik személlyel már nincs több kölcsönös tanításunk, akkor ez az illető ki fog lépni az életünkből. Mi történik ilyenkor?
Valószínűleg az a személy, akinek erősebbek és/vagy mélyebbek voltak az érzelmei a másik iránt, – most vegyük azt, hogy ezek mi vagyunk, – nehezen fogja megélni az eltávolodást, és hiányozni fog neki a másik. De mi is hiányzik pontosan?
Ha jobban belegondolunk, akkor a másik személy nekünk már sorra csalódásokat okozott valószínűleg, és biztos mi is neki, tehát amikor kilép az életünkből, akkor magával viszi azt a sok konfliktust, amit vele átéltünk, de mi mégsem ezt érzékeljük, hanem a hiányérzetet. Miért?
Azért, mert a fejünkben róla, és vele kapcsolatban még mindig az ideális kép van meg, és mi azt siratjuk valójában, ami nem valósult meg, nem azt, ami megvalósult!
Amit mi valójában hiányolunk a másikban, az az elképzelés róla, a kép, amit megalkottunk, mielőtt felfedte előttünk a valódi énjét. Hiszen az elején még biztos nem volt annyi konfliktus, biztos sikerült a békesség kedvéért kompromisszumokat kötni, csakhogy sajnos az ember általában ha biztos talajt érez a lába alatt, akkor elfelejt tenni azért, hogy ez így is maradjon. majd amikor egyszer csak vége lesz a dalnak, akkor döbben rá, hogy ezt lehet, hogy másként kellett volna. Vagy a másik verzió, hogy magát azzal vigasztalja, hogy a másik hibáit felnagyítja, a sajátját pedig lekicsinyíti, hiszen valakire fogni kell…
Tehát ha érintett vagy, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy valójában mit hiányolsz? Biztos vagyok benne, hogy rá fogsz jönni, hogy azokat a kis apróságokat, vagy viselkedésmintákat, amelyek a benned lévő ideális képpel egyeznek, a többit meg igyekszel elfelejteni. Ha véltelenül felidéződik benned, akkor persze ő a hibás, és te pedig az áldozata. De vajon mire tanított ő téged? Becsülöd te magad? Milyen az önértékelésed? Tiszteled a saját igényeidet, vagy lejjebb adtad a másik kedvéért? És ha nem tiszteled, akkor miért nem? Mi az ami miatt hátra soroltad magad? A mai eszeddel mit csinálnál másképp? (…)
Mindezt azért írtam le, hogy segítsek felismerni, hogy valójában minden egy döntés, és ugyanúgy, ahogy a szenvedés és gyötrődés mellett döntöttünk, lehet a szabadságot és a belső békét is választani! Soha ne érd be kevesebbel, mint amit megérdemelsz! Viszont ne feledd, hogy az adás-kapás energiájának mindig egyensúlyban kell lennie! Ha te szeretetet akarsz kapni, neked is adnod kell, és soha nem szabad, hogy a másiktól függjön az, hogy te hogy viselkedsz, mert amit ő csinál, az az ő felelőssége, de ahogy te erre reagálsz, már a tiéd, és minden amit teszel, téged minősít, nem a másikat! Ez persze nem azt jelenti, hogy szemet kell hunyni és megalázkodni a “szeretet” nevében, hanem azt, hogy ha megdobnak kővel, ne féltéglával vágj vissza! Ez nyilván nem egyszerű, ha a lelked tele van sérelmekkel, de ezért van szükséged az önmunkára! Dolgozz magadon!
Vajon az illető mit vitt el az életedből, ami nélkül te nem tudsz élni? Biztos, hogy létező dolgot, vagy az csak az elképzelés, amit a szívedben őrzöl róla, és ami tulajdonképpen soha nem is volt, csak mindig vágytál rá? Jó kérdés, ugye? ( Forrás: Katry Iza írása, részlet, “Spirituális Tanítások, Bölcsességek és Útmutatás az Emelkedéshez – Izával” fb csoportból)
*******
Veszteségfeldolgozás konzultáció során nagyon sok ilyen esetet dolgozunk fel. Valójában ki, mi, miért hiányzik és hol rekedtél meg az elengedésben, feldolgozásban? Kronológia. Felismerések. Megértés. Elengedés. Kapcsolatfeldolgozás. Önmunka+együttműködés. Lezárás. Tisztánlátás. “Gyógyulás” Új élet.
Ezek a kulcsszavak ehhez a módszerhez. Ha szeretnél túllépni az elakadáson, ha szeretnél kilépni a beragadásból és valóban új életet teremteni, várlak szeretettel.
SzabóGyöngyi valtozhass.com
Időpont: gyongyibejelentkez@gmail.com
Kép: internet, pixabay
Fő foto: By Elizabeth Herman
Cikkajánló:
